Kiskoromban mindig is elbűvölt a "macskakő" névre keresztelt útburkolat. Mindig egyesével ugráltam rajta végig, anyukám legnagyobb "örömére". Tisztelgésül, ennek a viccesen érdekes térkövezési stílusnak, íme a macskakő-süti.

Recept:
A sütihez:

• 30 dkg liszt
• 25 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 1 tk sütőpor
• tej

A gyümölcságyhoz:

Én ebben a receptben 3 db almát, és egy zacskó mirelit (rossz szakács módszer) erdei gyümölcsöt használtam. Természetesen a legjobb friss idénygyümölcsökből, házi kompótokból, befőttekkel dolgozni, de ha minden kötél szakad, a konzerv barack is jöhet. Konzerv, kompót, befőtt...bármelyiket is használjuk a levéből is locsoljunk.

Az öntethez:

Én sima natúr joghurtot használtam, amit aztán bárhogy lehet extrázni, befőtt-lével például...de egy finom, hűsítő öntetet kapunk, ha apróra vágott mentát, menta szörpöt vagy citromfű szirupot keverünk bele.

Elkészítés:

Az almákat félbe vágtam, kiszedtem a magházat, és héjastól vékonyka cikkelyekre vágtam. Beleraktam a tepsibe, ráborítottam a mirelit erdei gyümölcs mixet, és jól összekevertem.

Egy nagy tálba kimértem a lisztet, a cukrot, hozzáadtam a sütőport, és a hideg, kockákra vágott vajjal összemorzsolva tipikus morzsa-tésztát kaptam. Ehhez öntöttem hozzá annyi tejet, hogy végeredményben egy kicsit lágy, de nem ragacsos, könnyen formázható tésztát kaptam. A tésztákból kisebb-nagyobb gombócokat gyúrtam, kicsit összelapítottam őket, és a gyümölcs ágy tetejére raktam őket úgy, hogy lehetőség szerint sütés közben, amikor megdagad a hőtől, összeérjenek, de az eredeti alakjuk jól kivehető legyen. A tetejüket megkentem tejjel, és szórtam rá pár csipet kristálycukrot.

200°C-os sütőben körülbelül 10-15 percig sütjük. Akkor igazán jó, ha a teteje aranybarna, és a gyümölcsökből kiolvadó lé egy kicsit feljön, és pezsegve forr.

Ha kész, úgy néz ki, mint a macskaköves utca. Nagyon érdekes :)

Joghurtöntettel tálaltam.

Szerencsére ennek a sütinek is csak a fantázia szab határt.

Jó étvágyat kívánok!

Imádom a mindent-bele dolgokat. Legyen az akár egytálétel, leves, vagy alkalmasint sütemény.
A mindent-bele az az étel, amikor ennél valami finomat, valami laktatót, de nincs kedved/időd elmenni bevásárolni, és ezért körülnézel a konyhaszekrényben, éléskamrában, hogy miket is tudnál felhasználni.
Ez a mindent-bele, amikor új ízek, érdekes harmóniák, és néha furcsa párosítások születnek. Ezekre nincs konkrét recept, nincs kimondott szabály, mindig az aktuálisan otthon fellelhető hozzávalókból tudunk gazdálkodni.  Én tegnap ezt alkottam:

Hozzávalók:
- 2 csésze liszt (1 csésze kb. 2,5 dl)
- 1 csésze cukor (legjobb a barna, vagy nyírfacukor)
- 2 tojás
-  nagyobb darab vaj
-  1 csésze apróra tört keksz
-  1 tábla étcsokoládé
-  1 alma
-  szilvalekvár
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 tasak sütőpor
- víz

Elkészítés:
A vajat a cukorral egy tálban kikeverjük, míg habos nem lesz. Utána egyenként hozzáadjuk a tojásokat, és jól elkeverjük (azért egyenként, hogy ne legyen csomós). Hozzáadjuk a két csésze lisztet, a tasak sütőport, a tört kekszet, a hámozott, kockákra vágott almát, két evőkanál szilvalekvárt, és a tábla étcsoki felét, apróra felkockázva, és a fahéjat. Ha megvagyunk, jól keverjük el az egészet. Ha a tészta állaga darabos, kemény, akkor adjunk hozzá egy-két dl vizet, amiben egy evőkanál lekvárt jól elkeverünk. Ha a tészta már folyósabb, de még mindig szilárd, akkor kivajazott-lisztezett tepsibe öntjük, és 200°-os, előmelegített sütőbe tesszük. Tűpróbáig sütjük (kb. 15-20 perc).
Miközben a süti sül, elkészítjük a mázat.
Személy szerint azt a fajta cukor-, és csokimázat szeretem, amelyik nem megkeményedik a süti tetején, hanem folyós marad, és így a süti jól beszívja azt, plusz ízt adva ezzel az egésznek.
Íme az egyik legegyszerűbb csokimáz recept:
3 ek vizet, 1 ek olajat, 2 ek lekvárt és kockákra tört fél tábla étcsokit addig melegítem, ameddig a csoki fel nem olvad benne. Ha ezzel is elkészültünk, a kész sütit nyakon öntjük vele.
Gyors, nem költséges, maradékokat feldolgozó, tartalmas sütemény.
Jó étvágyat kívánok.